No comments
2016-10-24
Share:

„A csatlakozás sok előnnyel és juttatással jár. Segíthet, hogy fizethesd az egyetemet, értékes képességeket sajátíts el a munkához, lehetőséget biztosíthat az utazásra, és új embereket és tapasztalatokat hozhat az életedbe. Ha bizonyos állásokra jelentkezel, további ösztönzésre számíthatsz. Ezen felül visszavonuláskor rengeteg nyugdíjasoknak létrehozott segélyalap és intézmény segít gondoskodni rólad és a családodról.”

Aki olvassa e sorokat, megbízható, emberbarát munkahely képe ötlik fel benne, amelynek fontosak az alkalmazottai, és támogatja azt, aki hosszú távon tervezne a vállalattal. Az olvasót némiképp váratlanul érheti, hogy az eredetileg angol nyelvű bekezdés Star őrmestertől, az Amerikai Egyesült Államok hadseregének toborzótisztjétől származik, aki chaten küldte el ezt a választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes csatlakozni a sereghez. Az őrmester igazán udvarias és figyelmes beszélgetőpartner, a potenciális jelentkezőket válaszaik alapján rögtön karriertanácsokkal, tájékoztatással, edzési és táplálkozási tervekkel látja el, minden esetben személyre szabottan. Mindezek után a következő meglepetés az lehet, hogy Star őrmester valójában egy robot.

 

Az USA fegyveres erői tökélyre fejlesztették a munkáltatói márkaépítést. Sokféle érdeklődésű, hátterű, képzettségű és motivációjú személynek képesek vonzó módon prezentálni állásajánlataikat, minden pozíciót a hozzájuk illő személyiségekre szabva hirdetnek. A tengerészgyalogság toborzó honlapja például egy „no pain, no gain!” filozófiájú testépítő challenge reklámoldalára hasonlít. Drámaian, de tömören, erőteljes mondatokkal tudatja a jelentkezőkkel, hogy képesek teljesíteni a kihívást, csak akarniuk kell, és ha sikerül, jobbak lesznek mindenkinél. A hadseregnél a megbízható Sgt Star, az említett chatbot adja a személyes figyelem és emberi kontaktus illúzióját, a hadsereg testvériségének és biztonságának megtestesítője. A légierő honlapját kék ég, suhanó vadászgépek, öltönyös, kosztümös menedzserek és díszegyenruhában feszítő fiatalok képei uralják; szinte a vállalati motivációs poszterek montázsa. A honlap felépítése is egy profi karrierirodáéra emlékeztet. Elég egy checkboxban jelölnünk az érdeklődési köreinket és motivációinkat, és az oldal több tucatnyi különböző pozíciót, képzést ajánl a légierő megpályázásra.

Bármennyire különösnek tűnhet első látásra, valójában banalitás: a munkáltatói márkaépítés alfája és omegája a hadsereg. Az USA fegyveres erői mindig is különösen élen jártak benne: az első világháború toborzóplakátjaitól és Uncle Sam-től kezdve a vietnami háborúig, kijelenthető, hogy az employer brandingnek évtizedekkel a fogalom elterjedése előtt is mesterei voltak. Ám sokkal régebbre is visszamehetünk, ha a stratégia gyökereit keressük; a hadsereg korszakokkal a vállalatok, a kommunikációs ügynökségek és a humán erőforrás-menedzsment előtt is az első volt, ami hasonló módszerekkel operált. Az antik világban a branding minden szempontból virágzott. A hellén prostituáltak szandáljának talpa a „Kövess!” szóval ellátott logót pecsételte lépteik nyomán a porba (mintha csak egy mai instagramm-celebritás óhaja lenne).

Augustustól fogva a római légiók signifere (légiós jelvényhordozó, korabeli corporate branding eszköze) mellett imaginifere a császárok portréját hordozta a sereg után, hogy a katonák el ne feledkezzenek az esküjükről, sőt, a legjobb légiók is a császár nevét vagy tulajdonságait viselhették névként (uralkodói personal branding). Ugyanígy az employer branding is helyet kapott a légióknál; a kora császárkortól fogva a katonák zsoldot, képzést, felszerelést, lakhatást, élelmet, zsákmányt (teljesítményalapú bérezés), szolgálatuk végén végkielégítést és földet, speciális jogállást kaptak. Mindez kétezer éve volt, de már ez is egy erős rebranding következménye volt; Róma újramárkázása köztársaságból az erő és a dicsőség evilági leképeződésévé, a nép által választott, megbízott vezetőé félistenné, és a hadseregé jogból és kötelességből az elszegényedő családok fiatal férfijai számára a legkézenfekvőbb előmeneteli lehetőséggé, biztos munkahellyé egy bizonytalan világban.

Mit mond ez nekünk ma egyáltalán, akik vállalatoknak építünk márkákat? Mindent a munkáltatói márkáról. A hadsereg több ezer évig az egyetlen, alkalmazottak tömegét foglalkoztató szervezet volt. A párhuzam egyértelmű, a toborzás kifejezés is a katonaságból ment át a munka világába. Mit ajánl a légió a római polgárnak, a sereg az amerikainak? Küldetést, és azt az érzetet, hogy valami hatalmasabbnak és fényesebbnek a része, hogy tettei a legalacsonyabb szinten is sokat nyomnak a latba a világban. Dicsőséget, büszkeséget, hogy egy nagy egészhez tartozhat. Megkülönböztető jeleket, státuszt, pozíciót, előmenetelt. Összetartást, társakat, anyagi biztonságot, juttatásokat és a kényelmes visszavonulás ígéretét. Ezeknek a személyre, vállalatra szabott ötvözete az, amely a kívánt jelentkezőket vonzhatza a lobogók alá. Hosszú távra tervező, megbízható és kiegyensúlyozott alkalmazottakra van szükség?
Nyújtsunk részletes tájékoztatást, mint az US Army, legyen a cég is megbízható, a juttatások hozzanak biztonságot a munkavállaló életébe. Küzdeni tudó és akaró, motivált, kihívásokat kereső és teherbíró munkaerő a cél? Legyen arculatunkban a legnagyobb kihívás és jutalom ígérete, mint az US Marine-nál. Képzett, tehetséges és sokoldalú, tapasztalt vagy akár pályakezdő jelentkezők kellenek? Fedje le a munkahelyünk a karrierek széles spektrumát, és legyen a presztízs, az elismertség is értékajánlatunk része. Ám hiába kötelezi el magát egy légiós 16 évre: ha nem azt kapja, amire számított, nem is azt fogja adni, amit ígért. A munkáltatói márkánál nincs fontosabb szabály annál, hogy nem lehet megtévesztő. Ahogy a rómaiak mondták, Clara pacta, boni amici; tiszta szerződés, jó barátok. Ez pedig fontosabb és kifizetődőbb munkáltatói márkát eredményez egy intelligens chatbot-őrmesternél is.

Ezek is érdekelhetnek

by